Támogató jelenlét

11 évvel ezelőtt kezdtem tervezni a szakdolgozatomat, aminek fő kérdése az volt, hogy vajon a klímaváltozástól való félelem vagy a természet szeretete jelent nagyobb motivációt a környezettudatos cselekvésre. Mostanában tervezek bemenni egykori egyetemem könyvtárába kikérni a munkám. Ugyanis saját példányt nem őriztem meg belőle - elegem volt már akkor nagyon az egyetemből, a pszichológiából. Hátam mögött akartam tudni az egész megjátszós bagázst úgy, ahogy van. Érthető is, ha belegondolunk például abba, milyen nehéz volt hozzá témavezetőt találni és akit találtam, az is a háta közepére kívánta a szakdolimat, mert nem az ő területe - az övé sem, meg itthon senki másé sem. Az ELTE környezetpszichológiai tagozata azzal volt elfoglalva, hogy kutatták, az emberek milyen típusú épített környezetben érzik magukat komfortosan. Az egyik srác például az edzőtermeket elemezte pszichológiailag. Ő menő volt, én meg dorky.   Ez 11 éve volt, aztán 10 évvel ezelőtt egy szép nagy ötöst ...

Meg szoktak döbbenni az emberek, mikor megemlítem, hogy nekem bizony Cersei a kedvenc szereplőm a Trónok Harcából. Pedig olyan kedves csajnak tűnök. Ráadásul pszichológus vagyok, és állatvédő is, főállású segítő. Hogy szerethetek egy ilyen evil nőszemélyt?  Legrövidebben talán úgy tudom megfogalmazni, hogy számomra ő sokkal inkább hús-vér személy, mint a többiek. Vele ellentétben a hősök, mint Tyrion, Jon Snow, vagy Daenerys, csak amolyan megrajzolt, hollywoodias karakterek, akikért lehet rajongani, akiket lehet idézni, de számomra nagyon nehéz együtt érezni velük. Cersei nem viselkedik normális emberként, ami teljességgel hihető számomra, hiszen soha egy percig nem volt normális élethelyzetben!  Teljesen extrém és egészségtelen pszichikai közegbe született, szörnyű dolgok történtek vele, és ennek megfelelően a személyisége, jelleme is torzult. Gonosz, mert szenved. Bánt, mert nincs biztonságban. Sose volt. A többiek is extrém helyzetekbe születtek és rettenetes dolgok...

Mit fogadtál meg tavaly?  Sikerült...? Ha nem, elképzelhető, hogy Te is abba a kategóriba pottyantál bele, akinél az újévi fogadalom inkább önbántás, mint önszeretet volt. Talán nem maga a cél, lehet, hogy csak a megvalósítás módja. Néha elmosódik a határvonal az általam tudományosan önbasztatásnak nevezett attitűd és az önmagunkkal megértő, értelmes, produktív hozzállás között.  Nem kutatási adat, csak saját megfigyelésem szerint ezek a leggyakoribb és legértelmesebb újévi fogadalmak. Szeretnék mindegyikhez hozzáfűzni pár gondolatot, ami esetleg segíthet, hogy ne önbasztatás, hanem önszeretet legyen a cél és a megvalósítás. 1. Leteszem a cigit! Először is is kérdezd meg magadtól, miért akarod letenni? Szedd össze - fejben vagy papíron - miket ad a cigi neked és hogy miket vesz el (egészségügyi, pénzügyi, szociális, önbecsülési téren). Adhat gyakran megnyugtatást, vagy beütemezett szünetet, lehet egy rituálé része vagy összetartozás kifejezőj...

Ezzel a cikkel abban szeretnék segíteni, hogy el tudd dönteni, szimpatikus vagyok-e vagy inkább keresgélsz tovább a pszichológusok között. Utóbbi esetben ezt az oldalt jó szívvel ajánlom:  https://pszichologuskereso.hu/   Mikor belépsz, a kutyusom odaoson és megszagol téged. Eddig mindenkit beengedett és amikor leülünk, ő is megnyugszik és lefekszik aludni. Fontos, hogy kutyaszőrre allergiás embereket nem tudunk fogadni.   Először is tegeződünk. Nem hiszem, hogy magázódás kellene ahhoz, hogy egymást kölcsönösen tisztelve komunikáljunk. Tisztelet témakörében az előre megbeszélt időpontok betartását várom el. Nagyon ritkán szoktam késni vagy találkozót lemondani és ugyanezt szeretném kérni másoktól is.   Cipőt levenni nem kell, de kényelmesebb, mert akkor fel tudod tenni a lábad a karosszékben, miközben beszélgetünk. Telefonjainkat mindketten lehalkítjuk a beszélgetés előtt, hogy 100%-ban oda tudjunk figyelni a közös munkára. Mikor bejössz, megkérde...

Mondhatnám azt, hogy annak, akinek gondja van azzal, hogyan kommunikál a szeretteivel, munkatársaival, vagy gondja van az alvással, pihenéssel, étkezéssel, külsejével, döntéseivel, múltjával, jövőjével. Csakhogy ha 100 random embert behívunk az utcáról és megkérdezünk, biztos, hogy legalább 98 közülük küzdene a felsorolt nehézségek közül valamelyikkel. Akkor tehát mindenkinek pszichológushoz kéne járnia? Nos, inkább úgy fogalmaznék, hogy problémái mindenkinek vannak, mindenkinek lenne miben fejlődnie. De nem minden élethelyzet alkalmas arra, hogy elkezdjünk dolgozni magunkon!   Úgy tudnék legőszintébben válaszolni a kérdésre, hogy az menjen pszichológushoz, akinek az aktuális élethelyzetében ideje, pénze és energiája van arra, hogy dolgozzon önmagán. Ideje, amit lehetőleg hetente ugyanabban az időpontban rá tud szánni. Fontos a rendszeresség! Pénze, amit szintén rá tud szánni minden héten. Sajnos ez nem egy olcsó műfaj, még nálam sem, hiába kérek kevesebbet, mint mások. A ha...

   Félreértések elkerülése végett, nem azért, mert nincs szükségem pénzre, nem azért, mert eltartanak a szüleim vagy a férjem.    Egyrészről a manapság szerencsére egyre divatosabb minimalizmus elveit vallom: nem kell sok tárgy, nem kellenek új ruhák, nem kell luxus nyaralás, nem kell menő kocsi. Környezettudatossági megfontolásból amúgy is second hand veszek könyvet, ruhát, ajándékokat is, amikor csak módom van rá. A pénz sosem cél, csupán eszköz. Az egyetlen, amire átlagon felül költök az az egészséges étkezés, de ebből nem is adok alább. Egyébként mindenből elég annyi, amennyit valóban használunk és inkább mérem az igényeimet a harmadik világhoz, mint a nyugati civilizációhoz, így reálisabbnak érzem.    De igazából nem ezért kérek kevesebbet, mint hasonló kvalitású kollégáim. Hanem ugyanazért, amiért vegán életmódot folytatok idestova lassan 8 éve már: igyekszem aszerint élni, amilyen világban élni szeretnék. Olyan világban akarok élni, ahol az...