Nos, inkább úgy fogalmaznék, hogy problémái mindenkinek vannak, mindenkinek lenne miben fejlődnie. De nem minden élethelyzet alkalmas arra, hogy elkezdjünk dolgozni magunkon!
Úgy tudnék legőszintébben válaszolni a kérdésre, hogy az menjen pszichológushoz, akinek az aktuális élethelyzetében ideje, pénze és energiája van arra, hogy dolgozzon önmagán. Ideje, amit lehetőleg hetente ugyanabban az időpontban rá tud szánni. Fontos a rendszeresség! Pénze, amit szintén rá tud szánni minden héten. Sajnos ez nem egy olcsó műfaj, még nálam sem, hiába kérek kevesebbet, mint mások. A harmadik pedig, az energia, amit rá kell szánni, talán a legkevésbé egyértelmű. Sokan nem így gondolnak rá, de pszichológushoz járni munka. Ha jól csináljuk, akkor kifejezetten kimerítő és felkavaró. Közkeletű félreértés, hogy a pszichológus segít neked. Nem segít. Dolgozik veled. Asszisztál a te önmagaddal való munkádhoz. Kísérő. Ahogyan ebben az interjúban is megfogalmaztam, olyan mintha Te vezetnél és én az anyósülésen ülnék. Van, akinek több, van akinek kevesebb közbeszólásra van szüksége, de a kormány mindenképp a Te kezedben és a gázpedálon is a Te lábad van. Én csak igyekszem asszisztálni.
Tehát a pszichológus nem segít. Aki segít, az a család és a barátok - jó esetben. Krízishelyzetben sokszor inkább gyakorlati segítségre van szükségünk, mint beszélgetésre. Viszont a pszichológusnál a beszélgetés során rájöhetsz, milyen gyakorlati segítségre van szükséged és hogyan tudod azt merni kérni.
Szomorú, de tény, hogy sok olyan élethelyzet van, amiben jól jönne egy pszichológus támogató jelenléte, de az embernek nincs erre ideje, pénze vagy energiája. Ilyen például amikor valaki frissen válik anyává, vagy éppen frissen válik elvált egyedülálló anyává, vagy esetleg éppen elvesztette az állását, vagy éppen egy elnyomó kapcsolatban él. Ezekben a helyzetekben például keveseknek van egyszerre meg mind a 3: az idő, a pénz és az energia. Sokszor ha el is jönnek 1-2 alkalommal, nem tudják hosszú távon csinálni a közös munkát.
Vannak viszont kifejezetten jó élethelyzetek, amikor elő tudod venni régóta cipelt problémáidat, fájó sebeidet és dolgozni velük. Ilyen lehet a diákévek, ha van támogató családod, vagy a fiatal felnőttkor még elköteleződés vagy gyermekvállalás előtt, vagy az anyaság olyan korszaka, amikor még nem mész vissza dolgozni, de már több időt tudsz önmagadra szánni. Sokan jönnek szakítás után vagy közben. Ilyenkor igényünk van értelmezni a helyzetet, megfogalmazni, mit tanultunk, milyen hibákat nem akarunk legközelebb elkövetni és mélyére ásni, megérteni saját működésünket.
Általában van egy kiváltó "pofon" vagy probléma, ami katalizálja a pszichológussal való közös munka kezdetét, de nem kell krízis, sőt, az élethelyzet fontossága miatt jobb nem megvárni a krízishelyzetet, hanem felmérni, hogy tudsz-e rendszeresen időt, pénzt, energiát szánni a saját fejlődésedre és ha igen, akkor belevágni!