Szeretettel mindazoknak, akiket valaha gyengének tituláltak, mert érzékenyebbek vagy érzelmesebbek az átlagnál.
Azt figyeltem meg, hogy ez a 3 jellemző (érzékeny - érzelmes - gyenge) összemosódik a köztudatban. Bő egy éve kezdett foglalkoztatni a téma, amikor valaki, aki régóta közelről ismer, azt mondta, hogy X dologhoz én nem vagyok elég erős. X dolog persze pont az volt, amire a legjobban vágytam és pont biztatásra lett volna szükségem, nem jóindulatú féltésnek álcázott sértésre. De a sokk után komolyan elgondolkoztam: vajon tényleg gyenge vagyok? Nem inkább csak érzékeny? Mit nevezünk egyáltalán gyengének? Ezen a vonalon folytatva rájöttem, amire az illető célzott, még csak nem is az érzékenység volt, hanem az érzelmesség. Kavarodik ez a három. Tegyük tisztába!
Mind a három tulajdonságról fontos tudni, hogy nem képez igazából kategóriát. Nem osztható fel a világ érzékeny és nem érzékeny emberekre. (A másik 2 esetében dettó.) Ez egy olyan tulajdonság, ami mindenkiben ott van, csak nagyon más mértékben. Akkor mondhatjuk valakire, hogy érzékenyebb típus, ha észlel olyan dolgokat, amiket a többség figyelmen kívül hagy. Kisebb koncentrációban is érez például illatokat vagy ízeket, kisebb fájdalomnál már jelez, kisebb arckifejezés változást tud detektálni, érzékeli mások hangulatváltozásait és még sorolhatnám. Kevésbé érzékeny embereknek ez kellemetlenségeket okozhat és ilyenkor ők kényeskedőnek, elkényeztetettnek, nyafisnak cimkézik azt, aki érzékel olyasmit, amit ők nem. Amíg az érzékenység arról szól, hogyan dolgozza fel az egyén a bejövő ingereket, addig az érzelmesség pont az ellenkezője: hogyan fejezi ki a benne zajló érzelmeket. Az érzelmes szó utal arra, amikor valaki intenzíven fejezi ki a belső történéseit. Például könnyen sír, kiabál, ha dühös, sok szeretetet fejez ki, csapkod, ha ideges, ölelget, ha örül neked, vagy éppen szenvedélyesen gyűlölködő.
Az érzékeny (sensitive) és az érzelmes (emotional) nem mindig jár együtt. Sok olyan embert, különösen sok olyan férfit ismerek, aki kifejezetten érzékeny, de nem annyira érzelmes. Úgy sejtem, az érzelmességet nagy részt tanuljuk, vagyis inkább tanuljuk leszabályozni magunkban. Fiú gyerekeknél alap, hogy "ne sírj" és ezzel bizony nagyon sokat ártunk nekik és a leendő párjuknak is. Az érzékenységet és az érzelmességet is jó dolognak, erősségnek látom, mégha néha nehezíti is a dolgunkat. Nagy teljesítmény, és ritka öröm, ha valaki meg is tudja élni az érzelmeit, de szükség esetén le is tudja szabályozni - mondjuk nem ordibálni a szeretteivel, ha dühös.
Mindezekkel szemben a gyengeség nem is igazán jellemző, inkább állapot. Nincs is olyan, hogy "gyenge", sokkal inkább "még nem erős". Mert még nem kellett olyan sokszor erősnek lennie, hanem többnyire volt más út, más megoldás, legalábbis az addigi életében. Az erős számomra azt jelenti, amikor valaki lép olyan irányba, ami nehezére esik. Többnyire akkor tesszük ezt, amikor nincs más lehetőségünk. Megerősödünk, felnövünk feladatokhoz. Ez teljesen független attól, hogy egyébként átlagon felül érzékeny vagy érzelmes emberek vagyunk-e. Nincs összefüggés a kettő között. Senki nem lesz kevésbé erős attól még, hogy érzékeny és észlel dolgokat, amiket más nem, vagy érzelmes és sokat sír vagy kiabál. A gyenge az, aki megfutamodik a nehéz lépések elől és egy idő után elhiszi magáról, hogy nem is lenne rá képes. De még ő sem "gyenge", csak "még nem erős". Őszintén hiszem, hogy bármihez hozzá tudunk erősödni, bármiből fel tudunk állni és bármekkora kudarc után újra tudjuk kezdeni, ha ezt akarjuk!
