Támogató jelenlét

Ezt a nagyon jó cikket olvastam ma:   That discomfortyou're feeling is grief   és most megkísérlem nektek összefoglalni!  Lehetséges, hogy az, ahogyan mi most "szarul vagyunk", az lelkünk mélyén valójában gyász?  David Kessler szerint igen. A világ megváltozott és változóban van. Veszteségeket élünk meg. Elvesztettük az életünk normál menetét, biztonságérzetünket és az emberi kapcsolataink egy jelentős részét vagy egyéb aspektusát is. Ez megvisel minket. Nem tapasztaltunk még ilyen kollektív gyászt.  Emellett a gyász egy másik fajtájával is szembe kell néznünk, ez pedig az anticipációs gyász, vagyis amikor egy közelgő veszteség valószínűsége visel meg minket. Mint amikor valaki egy súlyos betegség diagnózisát kapja kézhez, vagy amikor egy szülőnk közelgő halálára gondolunk. Amolyan "vihar közeleg" érzés. Valami rossz fog történni. Nem látjuk, nem egyértelmű, és ettől csak még ijesztőbb. Elveszítjük a biztonságérzetünket. Ezt a veszteséget éli mo

Hogyan kezeljem magamban az egyre növekvő szorongást? Már látom magam előtt, ahogy szakmabeliek húzzák az orrukat: minek keverem össze a szorongást és a félelmet?  Hiszen nem szinonimák! Megtanultuk jól: a félelem egy aktuális veszélyhez kapcsolódik, a szorongás tárgya nem jól körülhatárolható és/vagy jövőbeli.  Számomra ez azt is jelenti, hogy a szorongás a rosszul definiált félelem. Amikor nem tudom, mitől félek. Célunk tehát, hogy a szorongást félelemmé alakítsuk, azáltal, hogy ki merjük mondani, mitől félünk.  Most mindannyian szorongunk valamilyen mértékben. Gondolatok kínoznak, ingerlékenyek vagyunk, fáj a fejünk, fáj a gyomrunk, szúr a mellkasunk, nem jól alszunk vagy rémálmaink vannak. Mind félünk. Mert nem tudjuk, hol áll majd meg ez a tornádó és mit fogunk (vagy kit fogunk) elveszíteni, mire vége lesz. Ez nem neurózis, ez nem túlzás, ez valós veszély. Ha a jelenlegi helyzetben (2020. március végén) félsz, az egy egészséges reakció. Akkor is, ha kellemetlen. Ha nem

A mindenki maradjon otthon mozgalom jegyében filmajánlóval szeretnék segíteni. Ritka, hogy képes vagyok spoilerek nélkül mesélni filmekről, de most nagyon igyekezni fogok! Azokat a filmeket válogattam össze, amiket nem tudok megunni. Újra nézem és újra nézem és mindig egyre jobb lesz. Szóval a kis személyes toplistám: 1. Felhőatlasz Pörgős, bonyolult, megható. Hat különböző idősíkban fut hat történet. Össze is függenek, meg nem is. Hogy miről szól, az teljesen tőled függ. Szólhat az emberiség történelméről, szólhat szerelemről, szólhat reinkarnációról, de mindezek nekem eszembe sem jutottak, amikor először néztem. Számomra - akkoriban tartottam épp vegán ébredésem hajnalán - az elnyomók és a forradalmárok harcáról szól és arról, hogy minden korban vannak emberek, akik nem akarják elfogadni azt az alaptételt, miszerint "a gyenge a préda, az erős felfalja". Mindig voltak elnyomottak. Volt amikor a feketék, és lesz, amikor a klónok vagy még később, a nagy összeomlás után a s