Hogyan kezeljem magamban az egyre növekvő szorongást?
Már látom magam előtt, ahogy szakmabeliek húzzák az orrukat: minek keverem össze a szorongást és a félelmet? Hiszen nem szinonimák! Megtanultuk jól: a félelem egy aktuális veszélyhez kapcsolódik, a szorongás tárgya nem jól körülhatárolható és/vagy jövőbeli.
Számomra ez azt is jelenti, hogy a szorongás a rosszul definiált félelem. Amikor nem tudom, mitől félek. Célunk tehát, hogy a szorongást félelemmé alakítsuk, azáltal, hogy ki merjük mondani, mitől félünk.
Most mindannyian szorongunk valamilyen mértékben. Gondolatok kínoznak, ingerlékenyek vagyunk, fáj a fejünk, fáj a gyomrunk, szúr a mellkasunk, nem jól alszunk vagy rémálmaink vannak. Mind félünk. Mert nem tudjuk, hol áll majd meg ez a tornádó és mit fogunk (vagy kit fogunk) elveszíteni, mire vége lesz. Ez nem neurózis, ez nem túlzás, ez valós veszély. Ha a jelenlegi helyzetben (2020. március végén) félsz, az egy egészséges reakció. Akkor is, ha kellemetlen. Ha nem félnél, az lenne a kezelendő cucc pszichológiai értelemben.
Azt tapasztalom, az emberek félnek félni. Félnek kimondani, hogy félnek. Inkább minden erejükkel igyekeznek nem gondolni rá. Olvasgatod a híreket, de isten őrizz, hogy hangosan kimondd bárki füle hallatára, hogy "félek, hogy anyukám elkapja és belehal" vagy "félek, hogy elvesztem a munkám és nem tudom miből fizetni a lakbért". Még ránk is szóltak kiskorunkban: ne fesd az ördögöt a falra, jajj, ilyet még mondani sem szabad. Úgyhogy nem mondjuk. Ettől még félünk. De ha nem mondjuk ki, belül emészt el minket, és az már szorongás és tüneteink lesznek itt vagy ott.
Azt tapasztalom, hogy a félelmek megnevezése egy nyugodt ember jelenlétében megnyugtató tud lenni. Ha bátrak vagyunk, megengedjük magunknak és szeretteinknek, hogy féljünk.
A félelem igazából nem feltétlen rossz dolog. Negatív érzelmek között tartják számon, de ez alapvetően hülyeség. Nincs olyan, hogy negatív vagy pozitív, ha érzelmekről van szó. Ha félsz, hogy megtámad egy tigris és ezért nem mész ki az utcára, azt nevezhetjük negatívnak, vagy inkább nem túl hasznosnak. Az viszont kifejezetten hasznos tud lenni, ha félünk a tűztől és ezért nem tesszük bele a kezünket a gázsütő lángjába. Egy jó csomó olyan dolog van, amitől félünk és valóban nem jó nekünk. A félelem önmagában azt mondja az agynak, hogy állj meg és mérlegelj. Vagyis: nézz körül, gondolkodj, dönts. Pontosan erre van most szükségünk: tájékozódó emberekre, akik mérlegelik a tényezőket és helyes döntéseket hoznak. Például otthon maradnak és segítenek egymásnak. Ennek az egész folyamatnak az alapja az, hogy félünk. Úgyhogy ne bántsuk a félelmet, kell az nekünk nagyon is.
De hogy te mindezzel mit tudsz kezdeni?
Azon túl, hogy bevallod magadnak és nem haragszol magadra érte, a legjobb, ha megkeresed, mik azok a dolgok, amiket tehetsz, amik rajtad múlnak, amiket kontrollálni tudsz, ami a te döntésed, amivel a biztonságodat, kényelmedet vagy mindezt mások számára meg tudod teremteni az adott helyzetben is.
- Segíts az időseknek!
- Számold át a kaja és pénz tartalékaidat!
- Priorizálj és hozz racionális döntéseket!
A legfontosabb, hogy tudd, nem vagy tehetetlen. Ember vagy. Nem a legszimpatikusabb faj a Földön, de az biztos, hogy a legtalálékonyabb. Túléled, feltalálod magad. A félelem csak egy hajtóerő, fogadd el és használd fel!