Támogató jelenlét

Van, aki abban hisz, hogy a halottak nincsenek többé. Ők az emlékeket őrzik. Van, aki abban hisz, hogy tovább mentek és léteznek valahol, valahogy. Ők a kapcsolatot szeretnék megtartani velük. Igazából mindegy is, melyik vagy Te. Mindkettő teljesen rendben van!  <3 Gyönyörű tud lenni egy gyertyákkal díszített temető ilyenkor. De nem muszáj temetőbe menned ahhoz, hogy szeretve őrizd a szívedben vala ki emlékét vagy megtartsd a kapcsolatot azzal, aki elment. Gyújthatsz otthon is gyertyát, sőt, gyertya nélkül is gondolhatsz Rá, beszélhetsz Hozzá, szeretheted, sirathatod, ünnepelheted, hogy itt volt veled. A gyász, a szeretet, az emlékezés nem kötődik semmilyen külső díszlethez. Időponthoz sem, de ettől még ha neked segít az, hogy most Halottak Napja van, úgy is jó! Kicsit olyan, mint az Anyák napja, a Karácsony vagy a Szerelmesek napja. Tiszta hülyeség egy napra korlátozni a hálát, a szeretetet. De ha jól esik ünnepelni, akkor miért is ne? Konfliktuskerülésből ne menj temetőbe. H

A képregények sosem érdekeltek, a negatív hősök viszont annál inkább. Hogy és miért lesz valakiből gonosz, ez izgatott mindig is. Mert ugyebár - gondoltam kislányként - ha a rossz embereket megjavítanánk, akkor eltűnne a rossz a világból.  De így felnőttként már persze másképp látom. Mindenkiben ott a gonosz és nincsenek rossz emberek, csak olyanok, akikben gyengébb a jó. Nem lehet kiirtani a rosszat, csak ellensúlyozni, kontrollálni, jó irányba kivezetni. Annyiban csalódás volt a film, hogy itt én nem tudtam felfedezni semmiféle gonoszt. Egy szerencsétlen embert láttam, aki annyi szeretetet sem kapott életében, mint egy szúnyog, aki a nyári kempingezés alatt beszorul a sátradba. Van egy anyja, aki totál zakkant és ennyi, nincs semmi jó az életében, csak sok szar és még több szar. De nem gonosz lett belőle. Egyszerűen ahogy a film halad, szépen fokozatosan kioldódnak belőle a civilizáció adta gátlások. Mint például az, hogy ölni nem oké. Ő ezt egyszerűen nem érzi. Mintha kikap