Van, aki abban hisz, hogy a halottak nincsenek többé. Ők az emlékeket őrzik. Van, aki abban hisz, hogy tovább mentek és léteznek valahol, valahogy. Ők a kapcsolatot szeretnék megtartani velük. Igazából mindegy is, melyik vagy Te. Mindkettő teljesen rendben van! 
Gyönyörű tud lenni egy gyertyákkal díszített temető ilyenkor. De nem muszáj temetőbe menned ahhoz, hogy szeretve őrizd a szívedben valaki emlékét vagy megtartsd a kapcsolatot azzal, aki elment. Gyújthatsz otthon is gyertyát, sőt, gyertya nélkül is gondolhatsz Rá, beszélhetsz Hozzá, szeretheted, sirathatod, ünnepelheted, hogy itt volt veled. A gyász, a szeretet, az emlékezés nem kötődik semmilyen külső díszlethez. Időponthoz sem, de ettől még ha neked segít az, hogy most Halottak Napja van, úgy is jó! Kicsit olyan, mint az Anyák napja, a Karácsony vagy a Szerelmesek napja. Tiszta hülyeség egy napra korlátozni a hálát, a szeretetet. De ha jól esik ünnepelni, akkor miért is ne?
Konfliktuskerülésből ne menj temetőbe. Ha a családod rád akarja erőltetni, de Te nem érzed őszintén, hogy oda vágynál ezen a hétvégén, akkor bátran mondd, hogy egyedül szeretnél majd menni, amikor Te belülről érzed. Szepes Mária például sokszor mondta interjúkban, hogy ő nem jár ki a szeretett férje sírjához. Mert Béla nincs ott. Ő másképp tartja vele a kapcsolatot.
Felejtsük el az illemet és a külsőségeket és figyeljünk a fontos dolgokra!
Beszéljünk a Halottainkról! Vegyünk elő fényképeket!
A szeretetet nem ér véget a halállal.
