Ugrás a fő tartalomra

Miért szeretem Cersei Lannistert?


Meg szoktak döbbenni az emberek, mikor megemlítem, hogy nekem bizony Cersei a kedvenc szereplőm a Trónok Harcából. Pedig olyan kedves csajnak tűnök. Ráadásul pszichológus vagyok, és állatvédő is, főállású segítő. Hogy szerethetek egy ilyen evil nőszemélyt? 
Legrövidebben talán úgy tudom megfogalmazni, hogy számomra ő sokkal inkább hús-vér személy, mint a többiek. Vele ellentétben a hősök, mint Tyrion, Jon Snow, vagy Daenerys, csak amolyan megrajzolt, hollywoodias karakterek, akikért lehet rajongani, akiket lehet idézni, de számomra nagyon nehéz együtt érezni velük. Cersei nem viselkedik normális emberként, ami teljességgel hihető számomra, hiszen soha egy percig nem volt normális élethelyzetben! Teljesen extrém és egészségtelen pszichikai közegbe született, szörnyű dolgok történtek vele, és ennek megfelelően a személyisége, jelleme is torzult. Gonosz, mert szenved. Bánt, mert nincs biztonságban. Sose volt. A többiek is extrém helyzetekbe születtek és rettenetes dolgokat éltek át, és ezért teljesen irreális és tőlünk, átlag emberektől eltávolító az, hogy olyan nemeslelkűek, erősek maradtak. Nem zárom ki, hogy szökőévenként egyszer születik a világon ilyen különleges ember, aki minden szar ellenére az emberség fáklyavivője lesz (Harry Potter is hasonló sztori. Egyedülálló, hogy azok után, hogy 11 éven át csak bántották, olyan csupaszív, kedves, magabiztos kisgyerek legyen belőle, mint amilyen lett, ezt Dumbledore is megjegyzi egyébként. Node visszatérve...) Szóval Cersei számomra emberibben reagált mindarra, amit kapott az élettől, mint bárki más a sorozatból.

Az apja érzelmileg elérhetetlen, rideg és élete nagyobbik részében gyászoló ember, barátja nincs, az anyját elvesztette, az ikertestvérén kívül senkiben sem bízik, egy idő után már benne sem. A herceget ígérték neki, de helyette egy tahót kapott, akiből a harci ereje királyt csinált, de egy halott Stark nőt szeretett és folyamatosan megalázta Cerseit a sok kurvázással. Három gyereke volt, akik mindennél fontosabbak és őket is el kellett veszítenie. Ki ne őrülne bele mindebbe?

Legjobban az fogott meg, amikor a 3. évad elején egy flashback-ből kiderül, hogy kislány korában egy erdei boszorka megjósolta a jövőjét, aminek része volt, hogy 3 gyermeke lesz és mindegyiküket el fogja temetni. 3 kutya anyukájaként, ezzel mélységesen együtt tudtam érezni. Cersei mindent megtett a gyermekeiért, annak tudatában, hogy végig kell majd néznie a halálukat és meggyászolni őket, egymás után sorban. Nem minden szülő tud belegondolni, azt hiszem, milyen lehet nem pusztán ezt elszenvedni, hanem ezzel a biztos tudattal élni. Természetesen ez csak egy jóslat (aminek amúgy minden egyéb része stimmelt már addigra btw), így nyilván küzd ellene, ahogy minden anya tenné. Az évadok során végig nézzük, ahogy tényleg mind a három gyermekét elveszti.  

Kislányként vesztette el az anyukáját, amikor az megszülte a kistestvérét, Tyriont. Egy életen át gyűlöli érte a törpét, noha van köztük egy nagyon jól érzékelhető testvéri cinkosság, egymás megértése, közelség is, és nyilván felnőttként már tisztában van azzal, hogy a csecsemő nem tehet az anyja haláláról, de mégis nem tudja neki megbocsátani. Én viszont ezt meg tudom neki bocsátani. Úgy gondolom, ne ítélkezzünk, amíg nem éltük át: milyen elveszíteni kislányként az anyukánkat. 

Abban, amikor Tyriont megfenyegette, hogy kinyírja a szerelmét, ez is benne volt. Ahogy abban is benne volt, ahogy Joeffry haláláért az ő vérét kívánta, holott a szíve mélyén egészen biztos, hogy tudta, hogy nem Tyrion tette. Ott a felfoghatatlanul erős gyász is elvette az eszét, ahogy bárkiét elvenné, ha a fia a karjai között hal meg.


Gyűlölte és bántotta Sansát? Úgy gondolom, ha Sansára nézett, a saját kislánykori naiv önmagát látta benne. A lányt, aki még elpirul és arról álmodozik, hogy hozzámegy a herceghez, ahogyan ő neki is ezt ígérték tizenéves korában. Arról nem is beszélve, hogy ő a leendő menye, aki majd "elveszi tőle" a fiát. Irigyelte, gyűlölte Sansát mindezért.

Szerepe volt Bran zuhanásában? Lehet, hogy ez inkább a könyvből derül ki, de az a helyzet, hogy Jamie lökte le a fiút a toronyablakból és Cersei ezt egyáltalán nem akarta és nem tartotta helyesnek. 

Szerepe volt Ned Stark halálában? Egyáltalán nem. Egy szerencsétlen bolondnak tartotta Nedet, aki veszélybe sodorta őt és a gyermekeit, ezért el akarta távolítani, lehetőleg még Winterfellnél is északabbra a Night Watchhoz. Geoffry ölette meg, Cersei ellenkezett ott is.

Akinek a halálért valóban felelős, az a farkas az első évadban, Lady.  De valahol logikusan következik ez is abból, hogy félti a fiát, hogy sokkolja, hogy hiába királyfi, még így is bánthatják és vért követel. Geoffry egyébként nem igazán az inceszt miatt volt olyan pszichopata, hanem inkább az elkényeztetettségnek egy végletekig vitt formája testesült meg, ami az idegrendszeri gyengeséggel együtt és az apával való ellentmondásos kapcsolatból következően számomra logikusan vezet az ő mentális állapotához, de ez egy külön cikk lenne vagy lesz.


A saját bátyja volt a szeretője? Nos, igen. De az ő kapcsoltuk sokkal inkább szerelem volt, mint bármelyik másik a filmben. Ők születésüktől fogva egymásra számíthattak leginkább. Egy nagyon veszélyes és szeretet-nélküli világban egymás személyében találtak társra és az, hogy szexeltek, tulajdonképpen mellékes ahhoz képest, amilyen érzelmi kötelék volt közöttük. Nem mondom, hogy helyes, de érthetőnek érzem ebben az abnormális helyzetben az abnormális választásokat. Remélem, igaza lesz és együtt halhatnak majd meg.



Megint csak el kell hozzá olvasni a könyvet, de egészen fantasztikus, ahogyan végigcsinálta a "Shame. Shame. Shame." menetet. Épp hogy csak keresztet nem kötöztek a hátára. Számomra inspirló a lelkiereje. Ugyanez a lelkierő fordulhatna pozitív irányba is, de nem így alakul. Felrobbant egy pár száz embert a város legnagyobb templomában? Hát, igen. Sarokba szorították. Rossz ötlet volt ezt tenni vele. Inspiráló, hogy nem menekül el, nem hagyja magát lenyomni. A legmélyebb pontokról is feljön és ezzel példát mutat - ebben tulajdonképpen a hőseinkhez hasonlít, de mivel az személyiségében sok rossz keveredik a jóval, még mindig sokkal valódibb, hihetőbb, logikusabb!

A Maslow piramisban Cersei nem jut magasra. Ő folyamatosan a biztonságot keresi a hatalomban a saját és a gyermekei számára. Nem találja meg. Szenved és szenvedést generál maga körül. Nem olyan személy, akiért rajongunk, noha van benne bőven erő, ami inspiráló. Nem olyan személy, akivel szívesen meginnánk egy teát egy vasárnap délutánon, de szerintem igazibb, logikusabb, emberibb, mint a többiek.

Ajánlott cikkek a témában:
https://geekandsundry.com/5-reasons-to-love-cersei-lannister/
https://twentytwowords.com/facts-about-cersei-lannister/




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amikor nem jön a baba... - a te hibád?

  Sajnos sok olyan cikk kering a neten, ahol nem túl képzett és nem túl okos emberek elmagyarázzák, hogy milyen lelki okai lehetnek, ha eddig nem estél teherbe, pedig nagyon szeretnél. Nem tökéletes az önértékelésed, nem tökéletes a párkapcsolatod, nem vagy elég jóban az anyukáddal, nem vagy elég távol az anyukádtól, páratlan számmal végződik a telefonszámod, kiskorodban ráléptél egy csigára és azóta is ezt gyászolod... Igen, igen, ez már a vicc kategória, de szerintem az előbbiek is azok. Masszív áldozathibáztatás lelki okokat keresni a termékenységi nehézségek mögött.  Mert nem lehetnek? Dehogynem lehetnek. Hiszen az emberi lélek és test egységben működik, ha a lelked nem akar valamit, akkor felül tudja írni a tested működését. De itt a hangsúly a "tudja" szón van. Számtalan esetben nem írja felül. Rengeteg nő esik teherbe úgy, hogy nem kész rá, tudatosan vagy tudat alatt nem akarja - ezzel nem árultam el nagy titkot. Igen, el tud utasítani lelki alapon egy nő teste egy k

A belső gyermek gyógyítása

   Nagyon sokan vagyunk, akik nem kaptuk meg gyerekként azt az odafigyelést, támogatást, amit alapból minden kisgyerek megérdemelne. Magunkban hordozzuk a kislányt vagy kisfiút, akire nem figyeltek, akit megszégyenítettek vagy bántottak. Őt nevezi a szakirodalom belső gyermeknek. Egy emlékképekből érzésekből összeálló személyiségrészünk, ami sok jelenbeli döntésünket, hozzáállásunkat meg tudja határozni anélkül, hogy tudnánk róla.     Nem tehetünk róla, hogy mit kaptunk vagy nem kaptunk meg. Kiszolgáltatottak voltunk. De mit tehetnénk most?  Visszacsinálni már nem lehet. - Nos, talán mégis. A fájdalmas emlékeket kitörölni ugyan nem tudjuk, de tehetünk melléjük jókat, amik ellensúlyozzák. Egyrészt arra gondolok, amit másoktól kapunk (1.), másrészt pedig arra, amit magunknak meg tudunk adni(2.). (1).   Vegyük észre a felénk áramló szeretetet! Nem annyira könnyű ám. Főleg itt Magyarországon, mindannyian úgy szeretünk és olyan jól tudunk panaszkodni! Nagy rutinunk van benne, hogy meglássuk

Érzékeny, érzelmes vagy gyenge?

Szeretettel mindazoknak, akiket valaha gyengének tituláltak, mert érzékenyebbek vagy érzelmesebbek az átlagnál.  Azt figyeltem meg, hogy ez a 3 jellemző (érzékeny - érzelmes - gyenge) összemosódik a köztudatban.  Bő egy éve kezdett foglalkoztatni a téma, amikor valaki, aki régóta közelről ismer, azt mondta, hogy X dologhoz én nem vagyok elég erős. X dolog persze pont az volt, amire a legjobban vágytam és pont biztatásra lett volna szükségem, nem jóindulatú féltésnek álcázott sértésre. De a sokk után komolyan elgondolkoztam: vajon tényleg gyenge vagyok? Nem inkább csak érzékeny? Mit nevezünk egyáltalán gyengének? Ezen a vonalon folytatva rájöttem, amire az illető célzott, még csak nem is az érzékenység volt, hanem az érzelmesség. Kavarodik ez a három. Tegyük tisztába! Mind a három tulajdonságról fontos tudni, hogy nem képez igazából kategóriát. Nem osztható fel a világ érzékeny és nem érzékeny emberekre. (A másik 2 esetében dettó.) Ez egy olyan tulajdonság, ami mindenkiben ott van, csak