A képregények sosem érdekeltek, a negatív hősök viszont annál inkább. Hogy és miért lesz valakiből gonosz, ez izgatott mindig is. Mert ugyebár - gondoltam kislányként - ha a rossz embereket megjavítanánk, akkor eltűnne a rossz a világból.
De így felnőttként már persze másképp látom. Mindenkiben ott a gonosz és nincsenek rossz emberek, csak olyanok, akikben gyengébb a jó. Nem lehet kiirtani a rosszat, csak ellensúlyozni, kontrollálni, jó irányba kivezetni.
Annyiban csalódás volt a film, hogy itt én nem tudtam felfedezni semmiféle gonoszt. Egy szerencsétlen embert láttam, aki annyi szeretetet sem kapott életében, mint egy szúnyog, aki a nyári kempingezés alatt beszorul a sátradba. Van egy anyja, aki totál zakkant és ennyi, nincs semmi jó az életében, csak sok szar és még több szar. De nem gonosz lett belőle. Egyszerűen ahogy a film halad, szépen fokozatosan kioldódnak belőle a civilizáció adta gátlások. Mint például az, hogy ölni nem oké. Ő ezt egyszerűen nem érzi. Mintha kikapcsolták volna benne, de ez valahogy nincsen megmagyarázva a filmben (vagy én nem vettem észre és ez most tök ciki?).
Ő nem gonosz, csupán szerencsétlen, boldogtalan és morálisan - csúnya szóval élve - fogyatékos. Nem tehet róla. Ahogyan arról se tehet, hogy az első gyilkossága után máris kill the rich mozgalmat csinált belőle a média és a közhangulat.
Ő csak egy szerencsétlen bohóc, ráadásul kifejezetten rossz bohóc. Táncosnak, vagy színésznek jobb lett volna mennie. De ahhoz egy jó család kellett volna, minimum egy jó anya, apa vagy testvér, aki biztatja, hogy azt csinálja, amiben tehetséges és ne azt, amit a totál beteg anyja elvár tőle (hogy legyen vidám és nevettessen.)
A Joker viselkedésében megjelenő rossz igazából semmi extra. Mindenki legszívesebben lelőné azokat, akik megtámadják, megalázzák, mégis legtöbbünk ezt nem teszi meg. Az ő érzései mindannyiunk érzései, csak nála a már fentebb említett morális gát kikapcsolódott, mint egy biztonsági öv - és méterekre dobta őt az ütközés át a szélvédőn.
Szóval ennyit arról, hogy láthatunk egy gonosz. Gonosz számomra az, aki ténylegesen rosszat akar másoknak és tudatában van és élvezi. Ő valahogy nem is értette, mit tesz. Csalódtam a filmben. Sajnáltam őt, sőt, minden esetben jobban sajnáltam, mint bármelyik áldozatát. El tudom képzelni, hogy ha valaki kiemelte volna és elvitte volna egy szeretetteljes közegbe, akkor talán egy jó terapeutával megtanulhatott volna emberek közé beilleszkedni és eléldegélhetett volna... talán...
Ami nagyon tetszett, az a kényszeres nevetésének ábrázolása. Köze nem volt a képregény filmek magabiztos Joker nevetéséhez. Ez úgy volt kényszeres, hogy szó szerint az volt. Akarata ellenére kezdte, mint ahogy egy tüsszentés vagy egy csuklás jön rá az emberre, de nem tudta uralni. A forgatókönyv író és a színész is zseniális volt ebben. Pszichológiailag gyönyörűen ábrázolta, hogy mennyire nem tudja megélni az érzelmeit, mert amikor valami nagy gáz van, például retteg, akkor jön a kényszeres nevetés. A sírás és a nevetés nagyon hasonló dolog, nem véletlenül folyik néha egybe tök normál embereknél is. Van, aki temetéseken kap nevető görcsöt. Van, aki ha nagyon éles fájdalmat cipel magában, például gyászt, akkor egy nevetésbe bele tud zokogni váratlanul. Olyan, mintha ez egy és ugyanaz a csatorna lenne, amin többnyire a helyzetnek megfelelő reakció jön ki, de néha összekavarodik. Ha ilyesmit tapasztalsz, ne ijedj meg, ez nem igazán probléma. Joker sem ettől lett Joker.
Összességében még mindig nem értem, Joker mitől lett Joker. Oké, hogy bántalmazott gyerek volt, oké, hogy nem kapott soha szeretetet, de azért ez sajnos elég sokakra igaz és mégse lesz ettől még a való életben egy ember ilyen szinten morális fogyatékos. A hallucinációkból azt látjuk, hogy totál elszakadt a valóságtól és már nem nagyon tudja megkülönböztetni, mi igaz és mi nem. Ez mint tünet érthető, mert ha a valóság elviselhetetlen, akkor sokan gyártanak olyan alternatív valóságot maguknak, ami élhetőbb. De az, hogy miért nem érzett semmit a gyilkosságok után, számomra továbbra is megmagyarázhatatlan.
A legjobb dolog az egész filmben... hát, nem akarok nagyon nyálas szólamokba kezdeni, de Joaquin Phoenix egyszerűen zseniális. Az volt Commodusként is, Nyughatatlanként is és Jézusként is a Mária Magdolnában tavaly és most megint olyat tett le az asztalra, amiért én bármilyen díjat megítélnék neki.
