Támogató jelenlét

   Ahogyan edzőterembe sem a gyengék járnak, ugyanúgy pszichológushoz sem. Másfajta erőről beszélünk, de mégis megalapozottnak érzem a párhuzamot. Edzőterembe, vagy bármilyen önmagunkat építő sportra is az megy, aki felismerte, hogy még nem tökéletes, aki akar fejlődni, akinek céljai vannak, aki felelősséget vállal önmagáért és tesz érte, hogy jobb legyen.    Pszichológushoz a bátor emberek járnak. Mert bátorság kell ahhoz, hogy felismerd, hogy valami nem oké, hogy segítséget keress minden idióta előítélettel és gerinctelenül szégyenkeltő beszólással szembemenve. Bátorság kell ahhoz, hogy felhívj valakit időpontért, hogy elmenj az első alkalomra és elkezdj beszélni magadról egy vadidegennek. Elmondhatatlanul tisztelek mindenkit, akit idáig eljutott. Különösen a pasikat. Rájuk még erősebben vonatkoznak a mi kis mélyen szexista kultúránk előítéletei. Tiszteletreméltó, amikor egy ember - akár nő, akár férfi - mer beszélni a bizonytalanságairól, a sérüléseiről, a félelmeiről és vágy

Ismerőseim többsége kiábrándult a Trónok Harcából, de nekem kifejezetten tetszett a vége. Számomra Daenerys viselkedése sem volt váratlan és indokolatlan, erről is írok majd itt hamarosan. Ahhoz a halk kisebbséghez tartozom, akik még mindig szeretik ezt a sorozatot, elkezdtem elölről nézni szabadidőmben, főzés, takarítás közben. Rengeteg valódi, személyes drámát, sorsot kísérek végig a munkám során, és jól esik elbújni egy fantáziavilágba, ahol bár a valósághoz mérhetően kegyetlen törvények uralkodnak, végül mégis megnyugtathatom magam, hogy az átvágott torkú emberek és megerőszakolt nők a forgatás végén hazamennek és épen, egészségesen fekszenek le a kényelmes ágyukba és semmi bajuk.  Szóval Jeoffrey. Egy kamasz srác, aki élvezte mások kínzását és mivel történetesen királyfinak született, módjában is állt ezt végletekig gyakorolni. Tényleg élvezte, kéjt és kielégülést játszott az arca, amikor kínozhatott. Ez nem szexuális érzés volt, mert az szinte semmi nem volt benne. Igaz

Összeszedtem pár ötletet, ami segít átvészelni ezt a ki tudja, milyen hosszú bezártságot és bizonytalanságot!   Karantén Bakancslista Egy ihletett pillanatodban (kávéval felpörgetve esetleg) ragadj tollat és írd össze, mit szeretnél megcsinálni, mielőtt véget ér ez az otthon ragadt állapotunk! Miket halogatsz már ezer éve? Mit fogsz kitakarítani? Mit fogsz megtanulni? Hova fogsz eljutni az edzésben? Mit fogsz végre elolvasni vagy megírni vagy végignézni? Asztalodon rendet tenni? Bent a gépben a fájlokat, képeket rendezni, selejtezni? Ruháid között rendet tenni, selejtezni? Elolvasni Marie Kondo rendrakós-selejtezős könyvét és abból megvalósítani dolgokat? Megfürdetni a kutyát? Megjavítani vagy megvarrni dolgokat? Átültetni, lezuhanyozni szobanövényeket? Felhívni valakit és hosszan eldumálgatni? Megtanulni kötni a youtube-ról? Napi To do list Megfigyeltem magamon, hogy azok a napok mennek jól, amikor vagy előző este vagy reggel kávézás közben fogok egy papírt és össz

   Sok olyan emberrel dolgozom, akiknek nehézséget jelent nemet mondani , vagy kifejezni, ha valamit szeretnének , vagy valami rosszul esett nekik. Meggyőződésem, hogy ez nem önbizalom kérdése és nem is egy-egy adott emberi kapocslatot jellemez. (Vagyis: nem, nem te vagy béna és nem, nem szar a párkapcsolatod) Sokkal inkább egy készség hiányáról vagy fejletlenségéről van itt szó! Nem tudjuk, hogyan kell jól kifejezni magunkat a konfliktusokban. Azt remekül tudjuk viszont, hogyan kell rosszul...    Sajnos egyikünk sem olyan családokban cseperedett fel, ahol napi szinten példát mutattak a szülők a konfliktusok helyes kezelésében. Sok példát láttunk az agresszív kommunikációra - ami nem minden esetben fizikai agressziót jelent, hanem legtöbbször inkább verbális agressziót - és ugyanígy sok példát láttunk a passzív kommunikációra, ahol az ember elnyomja a saját érdekeit, mondanivalóját, és meghunyászkodik, csendben tűr. Harmadik opció az úgy nevezett rejtett agresszív, vag

   Eleinte magam sem akartam elhinni, én voltam a legjobban meglepve, amikor a lány, akivel először dolgoztam skype beszélgetések útján, fejlődni kezdett. Hiába hiányzott nekem az, amit oly fontosnak tartottam, a tea, a zsepi, a biztonságos, meleg kuckó, amit személyes találkozásokon nyújtani tudok, a tapasztalatok azt mutatják, valójában nem ezeken múlik. Mindig a hozzád forduló ember hozzáállásán múlik. Ha ő akar nyitni, akkor nyitni fog úgy is, hogy egy képernyőfejjel beszélget. Szeretjük magunkat fontosnak érezni, különösen mi, segítőszakmákban dolgozók, de egy önmagán igazán dolgozó ember életében igazából szerény asszisztensek vagyunk és ez így van jól.    Nem a pszichológus fogja megoldani a problémáidat, nem fogja kivarázsolni a fejedből a szorongást, sem megválaszolni a kérdéseidet. Te magad fogod kibányászni a saját fejedből a saját megoldásaidat. A segítő beszélgetés olyan, mint az edzőteremben a személyi edző: ott áll melletted és így kénytelen vagy végig csinálni a gyako

Szeretettel mindazoknak, akiket valaha gyengének tituláltak, mert érzékenyebbek vagy érzelmesebbek az átlagnál.  Azt figyeltem meg, hogy ez a 3 jellemző (érzékeny - érzelmes - gyenge) összemosódik a köztudatban.  Bő egy éve kezdett foglalkoztatni a téma, amikor valaki, aki régóta közelről ismer, azt mondta, hogy X dologhoz én nem vagyok elég erős. X dolog persze pont az volt, amire a legjobban vágytam és pont biztatásra lett volna szükségem, nem jóindulatú féltésnek álcázott sértésre. De a sokk után komolyan elgondolkoztam: vajon tényleg gyenge vagyok? Nem inkább csak érzékeny? Mit nevezünk egyáltalán gyengének? Ezen a vonalon folytatva rájöttem, amire az illető célzott, még csak nem is az érzékenység volt, hanem az érzelmesség. Kavarodik ez a három. Tegyük tisztába! Mind a három tulajdonságról fontos tudni, hogy nem képez igazából kategóriát. Nem osztható fel a világ érzékeny és nem érzékeny emberekre. (A másik 2 esetében dettó.) Ez egy olyan tulajdonság, ami mindenkiben ott van, csak